Az örökbefogadás a gyerekek mintegy egy százalékát érinti. Azaz még egy kis létszámú iskolába is feltehetően jár olyan gyermek, aki nem a vér szerinti családjában él. 

Egy osztályba sokféle gyerek jár. Örökbefogadottnak lenni is „csak” egy állapot. Bár az a hír járja, hogy egy örökbefogadottal több nehézség lehet az iskolában, ezek kezelése ugyanúgy kellene, hogy történjen, mint bármilyen más problémával küzdő gyermek esetében.

Mikor kell a pedagógusnak ezzel foglalkozni? Ha az örökbefogadott gyerek kéri.

Előfordulhat, hogy olyan tananyagot érintünk, ami egy gyermek számára egészen mást jelent az örökbefogadottság miatt. Erre fel kell készülni előre.

Milyen szavakkal lehet erről beszélni? A legfontosabb információ, hogy a gyermekeknek az „igazi” családja az örökbefogadó család: az örökbefogadó szülőket tartják édesanyának és édesapának. A származási családjukat többféleképpen említhetik: beszélhetnek vér szerinti vagy szülőanyáról, életadóról vagy életet adóról, vagy azt mondják, hogy a néni, akinek a hasából születtem. Az örökbefogadó szülő nem nevelőszülő: az örökbefogadás során a gyermek vér szerinti státuszba kerül a családba. Az egy családban nevelkedő gyerekeket az örökbefogadó családok testvéreknek tekintik.

Jó lenne, ha a pedagógusok tekintettel tudnának lenni a nem szokványos családformákra is. Az alapelvek minden esetben ugyanazok:

  • Tiszteljük a gyermek magánügyeit!
  • Tegyük félre az előítéleteinket a gyermek származását és hátterét illetően, és a helyzetekben a viselkedésére reagáljunk!
  • Abban segítsük a gyermeket és a szülőt, amiben segítséget kérnek!
  • Ha nem tartjuk magunkat kompetensnek a témában, forduljunk szakemberhez!

Dobos Orsolya, személyközpontú pedagógus, pedagógiatanár