Mikor érdemes aggódni? – Fejlődési eltérések jelei és tünetei különböző életkorokban
Minden gyermek saját ritmusban fejlődik. Van, aki korábban kezd el járni vagy beszélni, mások lassabban haladnak, mégis teljesen egészségesen és természetesen fejlődnek. Mégis vannak olyan jelek, amelyekre érdemes jobban odafigyelni – nem azért, hogy aggódjunk, hanem azért, hogy időben segíthessünk, ha szükség van rá. A korai felismerés sokszor óriási előnyt jelent a gyermeknek.
1 éves kor – a mozgás és a kommunikáció alapjai
Ebben az időszakban a legtöbb baba már önállóan ül, kúszik, mászik, sokan elindulnak, és megjelennek az első szavak.
Figyelmeztető jelek: nem tart szemkontaktust, nem reagál a nevére, nem gőgicsél, nem utánoz hangokat, nem érdeklődik a környezet iránt, nem próbál felállni vagy mászni, illetve ha látványosan csak az egyik kezét használja.
Mit tehet a szülő? Érdemes a gyermekorvossal vagy védőnővel konzultálni, aki szükség esetén további vizsgálatokat javasolhat.
2 éves kor – beszéd és társas kapcsolatok
A kétéves gyermek már ért egyszerű utasításokat, rövid mondatokban kommunikál, és lelkesen fedezi fel a világot.
Figyelmeztető jelek: kevés vagy nincs beszéd, nem mutogat, nem utánoz, nehezen viseli a változást, ismétlődő mozdulatokat végez, vagy nem keresi mások társaságát.
Mit tehet a szülő? Logopédus, fejlődésneurológus vagy korai fejlesztő szakember segíthet tisztázni a helyzetet.
3 éves kor – önállóság és kommunikáció
Háromévesen a beszéd nagyot fejlődik, megjelennek az egyszerű történetek, szerepjátékok és a társas kapcsolatok.
Figyelmeztető jelek: érthetetlen beszéd, nagyon korlátozott szókincs, egyszerű utasítások nehéz követése, szerepjáték hiánya, túl gyakori dührohamok vagy közösségi nehézségek.
Mit tehet a szülő? Nevelési tanácsadó vagy korai fejlesztő központ játékos vizsgálatokkal támogat.
Óvodáskor (3–6 év) – társas és érzelmi fejlődés
A gyerek egyre jobban alkalmazkodik a szabályokhoz, barátokat szerez és fejlődik az érzelmi önszabályozása.
Figyelmeztető jelek: figyelemzavar, társas szabályok nehézségei, agresszivitás vagy túlzott visszahúzódás, beszédhibák, finommotoros nehézségek.
Mit tehet a szülő? Érdemes az óvónőkkel együtt átbeszélni a jeleket, és szükség esetén gyógypedagógushoz, pszichológushoz fordulni.
Kisiskolás kor (6–12 év) – tanulás és viselkedés
Ezekben az években derülnek ki leggyakrabban a tanulási és figyelmi nehézségek.
Figyelmeztető jelek: olvasási, írási vagy számolási nehézségek, gyors figyelem elkalandozás, szorongás, beilleszkedési problémák, visszahúzódás vagy túlzott impulzivitás.
Mit tehet a szülő? Az iskolapszichológus vagy a pedagógiai szakszolgálat célzott vizsgálatokkal és fejlesztéssel tud segíteni.
Összegzés
A fejlődési eltérések nem jelentik azt, hogy „baj van” – sokszor csupán más tempót, más tanulási utat jelentenek. A legfontosabb a szülő figyelme, megérzései és az, hogy merjen kérdezni. A korai támogatás nem bélyeg, hanem lehetőség: segít abban, hogy a gyermek a saját ritmusában, mégis a lehető legtöbb segítséggel fejlődhessen.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy amit tapasztalsz, az életkori sajátosság vagy már érdemes vele foglalkozni, esetleg nem tudod, merre indulj tovább, bátran jelentkezz egyéni konzultációra. Szakembereink szeretettel, ítélkezés nélkül segítenek eligazodni, hogy gyermeked megkaphassa azt a támogatást, amire szüksége lehet.