(A riport előzményét itt olvashatod) Az utolsó gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún és talán keresve sem találhatnék jobb alkalmat egy újabb beszélgetésre Zsuzsival. Nem telt még el egy teljes év a tartalmas riportunk óta, amikor arról beszélgettünk, hogy különösen fiatal örökbefogadásra váró házaspárként milyen motivációk adják a motort a családjuk dinamikájához. Most mégis úgy érzem, ismét van miről beszélgetnünk, különösen egy ilyen szenzibilis időszakban, mint ezeken a mostani különös világba megérkezett adventi napokon. Használhatnék

MEDDŐ VAGYOK. Ez az a mondat, amit egész életemben legnehezebben voltam képes hangosan kiejteni a számon és sújtott a legkínzóbb fájdalommal, amit addig ismertem. Mert ez a kín nem a testemet, hanem a lelkem nyomorította és soha nem tapasztalt intenzitással sújtott le rám, pedig a testi fájdalmat addigra már jól ismertem. MEDDŐ VAGYOK: Ez a két szó sokáig csak a lelkem legmélyén cincogott, míg egy napon már annyira szétmarcangolt, hogy kétségbeesett sírással ordítottam világra őket.

Békés csöndben fogyasztjuk a teraszon késői ebédünket hárman ezen az augusztusi délutánon. Szinte a levegőt is hangtalanul veszem és még arra is ügyelek, hogy evőeszközöm a tányéromon ne adjon koncertet.  Meg ne szakadjon ez az édes idill. Ritka az, mikor Kicsi és Legkisebb ugyanazokért a falatokért lelkesednek, így igazán különlegesnek érzem ezt az étkezést. Én végzek elsőként és tálcámat az ölemből félretéve dőlök hátra, hogy gyönyörködjek bennük. Nem tudok betelni a látványukkal, ahogy átéléssel, pirospozsgás,

Szombat este van. Most éppen nincs semmi programunk,  otthon maradtunk.  December közepe lévén, már nagyon közeleg a karácsony, tervezgetjük a következő heteket, végigvesszük a hiányzó ajándékokat, boldogok vagyunk, hogy pár napra el tudunk utazni a szabadságunk alatt. Nagyon várom az ünnepeket, de mégis érzek egy kis lopakodó szomorúságot. Talán az az oka, hogy előző nap meglátogattam babaváró kolleganőmet, aki nagy örömmel mutatta meg a vadonatúj gyerekszobát , a gyönyörű babaholmikat. Pár napon belül megszületik a

Zsuzsi családjának története sok szempontból is figyelemre méltó. Fiatalon szerettek egymásba és hamar meghozták a döntést: örökbefogadással teljesitik ki a családjukat. 4 éve állnak a sorban, de lassan 3 éve már nem csak ketten. Terveiket kisfiuk felülírta, mikor beköltözött Zsuzsi pocakjába, ám ez az örömteli esemény egy pillanatig nem ingatta meg örökbefogadási szándékukat. Második gyermekükre, a kistestvérre határtalan elfogadással, feltételek nélkül, kitárt szívvel várakoznak mindhárman. A családotok képeslapra illik. Fiatalok vagytok, gyönyörű, csodás dolgok várnak