Örökbefogadó szülőként és szakemberként is szinte minden nap tapasztaljuk, hogy az örökbefogadással kapcsolatban rengeteg olyan sztereotípia és tévhit él, melyek jelentősen megnehezíthetik az örökbefogadó családok életét.
Mik a leggyakoribb tévhitek?
- Az örökbeadók elítélendők, „rossz anyák”
Talán a leginkább elterjedt sztereotípia az örökbeadók -különösen az örökbeadó anyák- megítélésében alakult ki. Általános vélekedés, hogy elítélendő az az anya, aki „eldobta” magától gyermekét, ráadásul biztos alkoholista vagy drogfüggő, lecsúszott ember, aki nem érdemli meg az együttérzést. A valóság ezzel szemben teljesen más. A krízishelyzetben lévő kismamák általában nem azért adják örökbe gyermeküket mert nem szeretik, hanem azért mert olyan nehéz élethelyzetbe kerültek, hogy nem tudnak róluk gondoskodni. Sokszor ők is a körülmények, egy nehéz családi helyzet áldozatai.
- Az örökbefogadó szülő és a nevelőszülő ugyanaz
NEM! A kettő egyáltalán nem ugyanaz. A nevelőszülő a gyermekvédelmi gondoskodás részeként neveli a gyermeket addig amíg vissza nem térhetnek vér szerinti családjukhoz, vagy örökbe nem adják őket. A nevelőszülő ezért díjazásban részesül.
Az örökbefogadó szülő az örökbefogadás határozat érvényessé válásával a vérszerinti szülő jogállásába lép. A gyermek az örökbefogadó szülő családnevét viseli. Díjazást nem kap, utána a gyermek örököl. Jogilag ez teljesen ugyanolyan mintha vérszerinti gyermeke lenne.
- Örökbe fogadni nemes és karitatív cselekedet
NEM! Az örökbefogadók ugyanolyan emberek mint bárki más. Családra vágynak és szeretnék megélni a szülőség örömeit és kihívásait. Gyermekre vágynak akit szerethetnek. A valóság az, hogy hosszú sorok állnak sorba örökbefogadható gyermekekért, és a leendő örökbefogadók többsége 0-3 éves gyermekre vágyik, és kevesebben fogadnak idősebb vagy valamilyen betegséggel rendelkező gyermeket.
- Nehéz lehet egy „idegen” gyermeket nevelni
Az örökbefogadott gyermek nem idegen! Őt nem véletlenül, hanem felkészülten, a helyzet ismeretében fogadtuk örökbe. Elfogadtuk vérszerinti gyökereit, előtörténetét. Gondozása alatt napról napra erősebb a kötődés, amit egymás iránt érzünk, éppúgy mint a vér szerinti gyermeknél, a szeretet amit érzünk teljesen ugyanolyan.
- Ha örökbe fogadtatok, már nem is akartok „saját” gyermeket?
Ezt a kérdést ne tegyük fel örökbefogadóknak! Az örökbe fogadott gyermek nem egy pótlék, vagy egy kényszermegoldás, örökbefogadó szüleinek ő is saját gyermeke. Ne használjuk azt a megkülönböztetést, hogy örökbe fogadott gyermek saját gyermek, inkább használjuk a vérszerinti gyermek kifejezést, így sokkal kevésbé bántó.
- Nem kell megmondani vagy elég csak kamaszkorban megmondani a gyermeknek, hogy örökbe fogadták.
NEM! 30-40 évvel ezelőtt, a 80-as években még voltak olyan szakemberek, akik azt tanácsolták a szülőknek, hogy ne mondják el örökbefogadott gyermeküknek az örökbefogadás tényét, hiszen az traumát okozna neki. Napjainkban szerencsére, már nincs olyan örökbefogadással foglakozó szakember, aki ne azt tanácsolná a bizonytalan szülőknek, hogy ne őrizgessenek egy ilyen súlyos titkot. Nagyon komoly következményekkel járhat, későbbi traumákhoz sőt akár a család szétszakadásához is vezethet, ha a gyermek elől eltitkolják születés-és származástörténetét.
Néha a szülők úgy gondolják, hogy gyermeküket óvják meg nehéz történetétől, ha eltitkolják az igazat. De a gyermek mindenképpen kérdezni fog születéséről, csecsemőkoráról, a kérdéseire pedig valamilyen választ kell adni, így a szülők hosszú éveken keresztül egy egész hazugságvárat építhetnek gyermekük köré, amely bármikor összeomolhat, maga alá temetve a gyermek és a szülők közötti bizalmat. Az is előfordulhat. hogy ha a gyermek egy külső személytől tudja meg az igazat, alapjaiban rendül meg szüleibe vetett bizalma, és az okozott kárt nagyon nehéz lesz helyrehozni.
- Az örökbefogadott gyerek, nem saját gyermek
DEHOGYNEM! Sok pár rengeteg fájdalmon megy keresztül mire eljut az örökbefogadás gondolatáig. Elgyászolják meg nem született, csak a fantáziájukban létező gyermeküket, hogy helyet adjanak egy új szeretetkapcsolatnak: örökbefogadott gyermeküknek. Ez a gyermek ugyanúgy a sajátjuk mintha genetikai kapcsolat lenne közöttük, hiszen a szeretet és a kötődés nem a vérségi kapcsolaton keresztül alakul ki, hanem az odaforduló gondoskodás és a szeretetteljes törődés, a közös élmények során.
- Az örökbefogadott gyermeknek a vérszerinti anya az „igazi anyja”
NEM így van! Szülőanyjától kapta a legfontosabbat az életét, így őt megbecsülés és szeretet illeti, Későbbi felnőtt identitásába vérszerinti gyökereit is be kell építenie. De édesanyjaként és édesapjaként örökbefogadó szüleit fogja ismerni, szeretni, hozzájuk fog kötődni, hiszen ők nevelik, óvják, gondoskodnak róla, ők kísérik el a felnőtté válás útján.
- Ha örökbe fogadtatok, „összejön” a vér szerinti gyermek is.
Ezt a „biztatónak” szánt mondatot sokszor elismétlik az örökbefogadóknak. Valóban előfordul néhányszor, hogy örökbefogadás után egy párnak vérszerinti gyermeke is születik, de ezeknek a száma az összes örökbefogadáshoz képest elenyésző. Csak azért örökbe fogadni, hogy azután vér szerinti gyermekünk szülessen, súlyos hiba lenne!
- Aki örökbe akar fogadni, válogathat a gyermekek között.
SÚLYOS TÉVEDÉS! Az az alapelv, hogy nem a szülőknek keresnek gyermeket, hanem a gyermeknek szülőket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a leendő örökbefogadó szülők, miután túlestek az alkalmassági vizsgálaton, beállnak a sorba és elkezdenek várakozni. Amikor sorra kerülnek egy gyermeket (esetleg egy testvérpárt) ajánlanak ki nekik. Természetesen lehet nemet mondani, ebben az esetben a reménybeli örökbefogadók várnak egy következő kiajánlásra, a gyermeket pedig egy következő várakozó szülőpárnak ajánlják ki.
- Majd biztos kiütközik a „vére”, nem tudhatjuk, hogy az örökbefogadott gyermek mit hoz magával.
NEM! Ha azt gondoljuk, hogy a későbbi magatartásproblémákért a genetikai örökség a felelős, tévedünk! Van amit a gyermek genetikai szüleitől örököl, például fizikai tulajdonságai (termete, a haja vagy a szeme színe), esetleges genetikailag örökölt betegségei, vagy a temperamentuma. Személyiségét, értékeit és világnézetét viszont nagy mértékben az a környezet alakítja, amelyben felnő.
