Végre! Szülők leszünk! – Mit kérdezzünk a szülőanyától?

Translator

 

 

Translator

 

Translator
Translator
Translator
Translator
Translator

Nyílt örökbefogadásra várakozni egészen biztosan különleges felkészülést igényel, hiszen várva várt gyermekünk származástörténetéhez valódi arc, hang, gesztusok és első kézből származó információk állnak majd rendelkezésünkre. A várakozás éveiben számtalanszor elképzeljük a helyzetet, amikor majd leendő gyermekünk vérszerinti anyukájával (esetleg apukájával) egymás mellett ülhetünk. Rengeteg kérdés megfogalmazódik bennünk, hiszen ugyan nem vagyunk még szülők, de a szándék már ott él bennünk: jól, a lehető legjobban, a reménybeli gyermekünk érdekeit leginkább szem előtt tartva szeretnénk mindent csinálni.

 

Most pedig, hogy túl vagyunk azon a bizonyos telefonhíváson, mégis remegő lábakkal indulunk a nagy találkozásra, hiszen ez a beszélgetés az örökbefogadás háromszögének minden szereplője számára sorsfordító lesz.

 

Erre az időszakra két hasznos anyagot is a figyelmetekbe ajánlunk. A Hivatali kisokos első részében az aláíráshoz szükséges iratokról, illetve az aláírás folyamatáról olvashattok részletesebben. A kelengyelista pedig a baba hazaviteléhez szükséges beszerzendő dolgokon vezet végig benneteket.

 

Lássuk csak, mire lesz szükségünk a beszélgetéshez:

  • Empátiára. Az örökbeadási szándék nekünk, mint gyermekre vágyó házaspár számára közös életünk legnagyobb vágyát váltja valóra: a döntés által kiteljesedhet végre a családunk. Ugyanakkor a szülőanya (vérszerinti szülők) számára addigi élete talán legnehezebb és legfájdalmasabb döntése. Az a tény, hogy az örökbeadni szándékozott babát mi házaspárként szeretettel, örömmel és elfogadással várjuk, számára biztosan megnyugvást jelent, határtalan örömünknek azonban a találkozás alatt illik gátat szabnunk.
  • Nyitottságra és elfogadásra. Fel kell arra készülnünk, hogy számunkra mindenképpen nehéz történetet fogunk hallani, hiszen saját életünkben ilyen fajta krízishelyzettel nem kellett szembenéznünk. Fontos, hogy amit hallani fogunk, nyitottan és legfőképpen ítélkezésmentesen tudjuk majd meghallgatni és befogadni. Gyermekünket az általa hozott „csomaggal” együtt kell tudunk teljesen elfogadni.
  • Jó kérdésekre. Hiába fogalmaztuk meg korábban magunkban ezeket a kérdéseket akár százszor is, ebben az izgalmakkal teli, ismeretlen szituációban nehéz koncentráltnak maradnunk. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani az alábbi összeállítással.

 

Ha még pocakban van a baba:

  • szeretne-e a szülőanyuka nevet adni a gyermeknek? Ha igen, a választott névhez milyen kötődése van? Ez az információ nagyobb korban fontos részlet lehet gyermekünknek. Mit szól az általunk választott névhez?
  • Van-e elképzelése arról, hogyan szeretne szülni? Együttszülést el tud-e képzelni az örökbefogadó anyukával?

 

A beszélgetés során az alábbiakról szükséges beszélnünk:

  • Jó, ha a szülőanya hátteréről minél többet megtudunk. Kérdezzük őt bátran. Emellett magunkról is igyekezzünk minél több információt megosztani, ami a szülőanyukát a döntésében meg tudja nyugtatni (például: kik várják otthon a babát, szűkebb, tágabb család). Esetleg mutathatunk fotót az elkészült gyermekszobáról. Ha testvér várja otthon a babát, érdemes róla is beszélnünk, esetleg fotót mutatnunk. Ha van hobbink, dolgok, amelyek különösen fontosak számunkra, beszélhetünk erről is (illetve kérdezni is érdemes erről).
  • Milyen körülmények vezettek az örökbeadási szándékig? Mennyire elhatározott az örökbeadással kapcsolatban?
  • Vannak-e további gyermekei a biológiai szülőknek? Otthon nevelkednek? Esetleg állami gondoskodásban?
  • Mit lehet tudni a biológiai apukáról?
  • Milyen igénye van a szülőanyának, vérszerinti szülőknek a kapcsolattartásra? Fontos, hogy olyan megállapodás szülessen ezen a téren (is), amelyet mi örökbefogadó szülőként teljes szívvel el tudunk fogadni. Ebben a kérdésben nagyon széles a paletta, hiszen előfordulhat, hogy a szülőanya egyáltalán nem szeretne kapcsolatot tartani, vagy esetleg évente néhány képet szeretne kapni az örökbeadást közvetítő szervezeten keresztül. De kölcsönös nyitottság esetén létrejöhet alkalmankénti személyes kapcsolattartásról szóló szóbeli megállapodás is – természetesen alapos felkészülés és szakmai háttértámogatás mellett –.
  • Közös fotó. Érdemes már az első találkozás egy előrehaladottabb pontján felvetni, hogy nagyon örülnétek arról, hogy ha a születést, aláírást követően készülhetne rólatok közös fotó. Elmesélhetitek, hogy ez a gyermek saját származástörténetének elfogadásában nagy segítségére lehet.  Az aláírási procedúra önmagában egy lelkileg nagyon megterhelő esemény minden fél számára, amelyet közvetlenül az elbúcsúzás követ, így jó, ha a vérszerinti szülő addig döntést tud hozni abban, hogy tudja-e vállalni a közös fotót és nem ott szembesül a kérésetekkel.
  • Származással kapcsolatos információk. Ez érezhetően kényes kérdés és vélhetően már a találkozás előtt kaptunk erről részleteket a kapcsolattartónktól. Ha fel is teszünk származással kapcsolatos kérdéseket, azt pozitív felhanggal tegyük, kiemelve, hogy a gyermek identitásfejlődése szempontjából tartjuk fontosnak ezt az információt és ebben szeretnénk majd őt támogatni.

 

Egészségügyi hátterű kérdések:

  • Hogyan zajlott a terhesség? Gondozott volt-e a terhesség? Esetleg a Várandósgondozási könyvről kérhetünk-e másolatot? Elkérhetünk-e esetleg egy ultrahang képet? Ez utóbbi az élettörténeti könyv egy fontos részévé válhat majd.
  • Vannak-e örökletes betegségek a vérszerinti családban? Itt akár fontos információ lehet egy esetlegesen halmozottan előforduló rövidlátás, hiszen ennek ismeretében sokkal nagyobb figyelmet fogunk fordítani gyermekünk látásának ellenőrzésére.
  • Fontos képet kapnunk a terhesség során fellépett rizikófaktorokról. Ilyenek például a dohányzás, alkoholfogyasztás, szerhasználat, minőségi éhezés, terhesség során előfordult bármilyen típusú infekció, különösen magas stresszhatás, mint például bántalmazó kapcsolat, a szülőanya esetleges betegségei (mint például terhességi cukorbetegség, magas vérnyomás). Ezek nagyon érzékeny kérdések, amelyekbe valószínűleg a civil szervezet közvetítőjét korábban már beavatta a kismama és amelyekről elképzelhető, hogy már a beszélgetés előtt információkat kaptunk.

 

A fentieket áttekintve látható, hogy nagyon széles a paletta, amelyen a beszélgetés folytatható. Amiről viszont nem eshet szó: anyagi támogatás. Akár milyen nehéz helyzettel találkozunk, akár mennyire megérintenek bennünket a krízishelyzet részletei, annak megoldása semmiképpen nem a mi feladatunk, illetve büntethetőséget von maga után.

 

Maradt még kérdésetek? A fentiekről szívesen egyeztetnétek szakemberrel? Lehetőségetek van személyes konzultációra.

 

Translator

 

Megosztás

Facebook

Olvasnál még?

Egyről a kettőre

(A riport előzményét itt olvashatod) Az utolsó gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún és talán keresve sem találhatnék jobb alkalmat egy újabb beszélgetésre Zsuzsival. Nem

Meddő vagyok

MEDDŐ VAGYOK. Ez az a mondat, amit egész életemben legnehezebben voltam képes hangosan kiejteni a számon és sújtott a legkínzóbb fájdalommal, amit addig ismertem. Mert

Egy igazán tartalmas nyári ebéd

Translator   Békés csöndben fogyasztjuk a teraszon késői ebédünket hárman ezen az augusztusi délutánon. Szinte a levegőt is hangtalanul veszem és még arra is ügyelek,

Már azzal is segítesz, ha követsz bennünket

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Weboldalunk sütiket használ a böngészési élmény fenntartásának érdekében.